– Ki következik? – kérdezte izgatottan Monica és kajánul vigyorogva dobálta a nagy plüss dobókockát. Három oldala piros volt, három oldala pedig kék. – Azt hiszem Viki.
– Igen, Viki…
– Igen én… asszem. – Viki térdelve közelebb araszolt az öt lány által bezárt körhöz és elkapta a kockát, amit Monica felé hajított. Feldobta, a kocka tétován megfordult a levegőben, majd piros felével felfelé lehuppant.
– Igaz! – kiáltotta Monica. – Színleltél valaha orgazmust? – szegezte neki azonnal a kérdést Monica. A lányok nevettek, Viki fülig vörösödött.
– Ühüm. Aham. – mormolta zavartan.
– Ez nem ér! Igen vagy nem? – követelt választ Joyce – Ez a szabály!
– Igen – vallotta be Viki. Mindenki nevetett, ittak. Ketten Martinit, ketten gin-tonikot, Serena azonban ragaszkodott a pezsgőhöz, elvégre az ő leánybúcsúja volt. Néha narancslevet is öntött bele, amit a többiek löttynek neveztek, ő azonban pezsgőkoktélként aposztrofálta.
– És kivel? – érdeklődtek a lányok Vikitől. – Richyvel?
– Nem…
– Akkor Adammel?
– Nem ismeritek – tért ki a válasz elől Viki. – Ki következik?
– Én. – mondta Serena és ivott egy kortyot a pezsgőjéből. Feldobta a kockát. Piros lett. – Igaz. Viki?
– Hm. Voltál valaha lánnyal? – kérdezte Viki. Serena szeme elkerekedett.
– Nem – vágta rá.
– Ha már itt tartunk, volt valaki közületek lánnyal? – kérdezte Prudence és felállt, hogy italt töltsön. Közben cigarettára gyújtott. – Őszintén lányok, ki vele! Viki, te voltál, nem igaz?
– Méghogy én? Ezt mégis miből gondolod? – fortyant fel Viki. Prudence nevetett.
– Ugyan, Viki, mindenki tudja, hogy a gimiben egyszer az öltözőben csókolóztál Mary Anne-el. – harsogta Monica a maga nem túl kifinomult módján.
– Az fogadás volt – replikázott Viki – ezt is tudja mindenki. Fogadtunk, vesztettem. Talán inkább Mary Anne a leszbi. Azóta sincs pasija.
– Ez elég valószínű. – fújta ki a füstöt Prudence. – Még a szalagavatóra is nadrágban jött.
Ezután a szó elterelődött a gimnáziumi szalagavató eseményeire, s ennek Viki végtelenül hálás volt. Már megbánta, hogy ezt a kérdést tette fel Serenának. Nem akart ilyen bonyodalmat belőle. Felállt, hogy keverjen egy gin-tonikot és közben lopva Serenára nézett. A lány dobókockával játszadozott a padlón törökülésben, látványosan elmerült a gondolataiban. Monica fennhangon szónokolt arról, hogy szerinte Mary Anne-nek viszonya volt a történelem tanárnővel, Joyce pedig arra esküdött meg, hogy látta őket a testnevelés szertárban ölelkezni. Prudence kicsit távolabb tőlük, elgondolkodva szívta a cigarettáját és Nikit méregette.
Az intermezzo után újra nekiültek, és tovább játszottak igaz-bátort. Egyikük sem mondta, hogy valójában nem sok kedve van az egészhez, és mindenki ivott annyit, hogy egy kicsikét élvezze a helyzetet. Monicának pedig volt akkora hangja, hogy akaratát határozottan keresztülvigye. Joyce-nak ki kellett mennie az utcára és mezítláb a hóban el kellett táncolnia a Pas de Quatre-t a Hattyúk tavából. Joyce valamikor balettozott, így az ötlet nem is volt teljesen elvetemült, bár meglehetősen mulatságosra sikeredett a mutatvány, miután a hattyú részeg volt és mezítlábas. Monicanak a szomszédos gyógyszertárba kellett elmennie és ártatlan arccal érdeklődni a patikustól, hogy kaphat-e itt cigarettát. Prudence-nek el kellett mondania, kivel veszítette el a szüzességét. Aztán Serena következett. Kéket dobott, így bátornak kellett lennie. Várakozóan nézett Prudence-re.
– Azt kérem, hogy menj szobára. Vikivel…
