A lánybúcsú – 2.

A lánybúcsú - 2.

A szobában valami koppant. Vagy egy pohár esett le, vagy maga a csend koppant ekkorát. Serena állt és remegett, dühösen meredt Prudence-re.

– Te nem vagy normális! – kiabálta. A többiek érdeklődve figyeltek. Viki a tenyerébe temette az arcát. Prudence állta Serena támadását.

– Most miért, hiszen játszunk nem? Igaz vagy bátor?! Ha nem vállalod a bátorságot akkor megszeged a szabályt!

– Szarok a hülye szabályodra! Felfogod, hogy mit beszélsz? Rémlik, hogy jövő héten férjhez megyek? Mégis mi a faszt akarsz ezzel? – Serena hangszíne egyre magasabb lett, mígnem már szinte visított. A többiek kezdték kínosnak érezni a jelenetet – valahogy érezték, hogy ez már nem játék. Viki volt az egyetlen, aki elhagyta a kört és a bárpult mögé menekült. Húzóra megivott egy fél pohár italt.

Prudence újabb cigire gyújtott.

– Fenntartom a kérést. Nem vállalod?

– Még jó, hogy nem, hülye!

– Hm. – újra csend lett. Akár egy vadnyugati párbajjelenetben. Mindenki méregetett mindenkit.

– Azt hiszem a játék ezzel hivatalosan is megdöglött. – állapította meg Joyce. Fogta a plüsskockát és elhajította a szoba túlsó felébe. – Amondó vagyok, induljunk neki az éjszakának. Van egy pár isteni szórakozóhely a közelben.

– Helyes! – ugrott fel Monica – táncolni akarok! 20 perc csajok és indulunk.

Mindenki felkászálódott és indult készülődni. Serena továbbra is dühösen méregette Prudence-t, aki viszont kajánul rákacsintott és felment az emeleti szobájába Monica és Joyce után.

Serena dohogva a földszinti fürdőszoba felé indult. Ott találta Vikit, aki épp a szempillaspirálját frissítette fel.

– Figyelj, nagyon sajnálom. – szabadkozott Viki – Azt hiszem ez az egész az én hibám. Én kezdtem azzal a hülye kérdéssel… kicsit sok volt a gin-tonic asszem. Nem kellett volna, ne haragudj…

– Nem, Viki, dehogy. Prudence hibája. Őrült hülye tyúk és mindig is az volt. – Serena elővette a sminkes dobozát és előtúrta belőle a pirosítót. Viki mellé állt, hogy megosztozzanak a tükrön. Viki láthatóan rosszul érezte magát.

– Azért engem mégis zavar.

– Ne zavarjon. Túl vagyunk rajta.

– Csak tudod… eszembe jutott… amikor…

– Mondtam már, hogy ne foglalkozz vele! – mondta kissé emelkedettebb hangon Serena. Leejtette a sminkecsetjét. Viki lehajtotta a fejét. – Ne haragudj. – suttogta ismét.

Álltak egy percig némán, aztán Serena sóhajtott és megölelte Vikit. A lány szipogott.

– Nincs semmi baj. – mondta Serena. Viki bólintott.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top