A lánybúcsú – 4. (9 évvel korábban)

A lánybúcsú 4.

Csodálatosak voltak a hófödte magas hegyek. Az ég jégkék volt, a levegő szikrázóan tiszta, a lélegzet szinte fájt, ugyanakkor Viki úgy érezte, még sosem lélegzett igazán ezelőtt. A vendégház teraszán gubbasztott egy vastag plédbe burkolózva, és élvezte a hideg hajnali csendet. Három napja voltak már itt az osztállyal, s mást se csináltak mint síeltek naphosszat. Viki már nagyon unta, ezért eldöntötte, aznap nem fog kimenni a pályára. Nem volt gondja a síeléssel, de a kedvenc sportja sem volt, legalábbis annyira nem, hogy egy hétig mást se csináljon. Nem, Viki pontosan tudta mire vágyik. Már megérdeklődte, hogy a szomszéd nagy szállodában van szauna, gőzkamra, jakuzzi, medence. Oda fog átmenni. Már a gondolattól is átmelegedett kissé. Csak egy gondja volt…

Összébb húzta magán a plédet, felállt és visszament a szobába. Serena még aludt, karcsú lába kilógott a takaró alól. Viki néhány percig mozdulatlanul állt és bámulta. Majd miután megint rajtakapta saját magát, hogy ráfeledkezik barátnője valamely testrészére, gyorsan elfordult és kivonult a fürdőszobába. Összeszorított foggal állt a mosdókagyló előtt és a tükörbe nézve látta, hogy vörös az arca. Szégyen, vagy valami ahhoz hasonló lehet – gondolta zavarodottan. A minap is szörnyen kellemetlen volt. Alig bírta levakarni a szemét a zuhanyzó Serenáról, míg a fogát mosta. Soha életében olyan hosszan és alaposan nem mosott még fogat.

Megnyitotta a csapot, hogy arcot mosson. Az igaza megvallva tartott a naptól. Mikor Serenának a minap elmesélte, hogy nem megy a pályára és helyette naphosszat szaunázni fog, a lány azonnal elhatározta, hogy vele megy. Viki először végtelenül boldog volt. A gondolat, hogy Serena izzadságtól fénylő, bikinibe bújtatott testét nézheti egész nap… most azonban igenis rettegett a gondolattól, hogy Serena izzadságtól fénylő, bikinibe bújtatott testét nézheti egész nap.

– Ez már hasonlít ahhoz, amit pihenésnek nevezhetünk – dőlt hátra a pezsgőfürdős meleg vizes medencében Serena. Viki is földöntúli mosollyal, félig lehunyt szemmel élvezte a buborékokat. A legjobb az volt az egészben, hogy rajtuk kívül csak néhány külföldi szállóvendég volt a fürdőben – mivel szinte mindenki a sípályán igyekezett kihasználni a csodálatosan tiszta időt. Viki és Serena kiadósat szaunáztak, utána hűtőfürdőt vettek, engedélyeztek maguknak egy masszázst, majd kis teázás a pihenő székeken, ahonnan hatalmas üvegablakokon keresztül, fürdőköpenyben nézték a hegyeket. Aztán újabb szauna, s végül a pezsgőfürdő.

– Tudod mit? – mondta Serena – Holnap se megyek síelni. Ide fogunk jönni és szaunázunk, pihenünk, meg pezsgünk. – nevetésüktől visszhangot vertek a falak. Viki szerette hallgatni Serena nevetését. Olyan fajta nevetés volt, amitől az embernek nevethetnékje támad, ha hallja. Amíg semmiségekről beszélgettek, Viki néha ráfeledkezett Serena arcára. Mindig szépnek látta barátnőjét, bájos, szimmetrikus arca azonban most a víztől és párától kipirosodva csillogott. Haját szedett-vedett kontyba csavarta a feje búbjára, de a fele már rég lebomlott és a tincsek vizesen tapadtak a nyakára. A buborékok körültáncolták a testét, hol elfedve, hol látni engedve piros bikinibe csomagolt melleit. – Hülye, ne bámuld már!!! – kapott észbe Viki és gyorsan igyekezett másfelé nézni. Érezte, hogy elvörösödik az arca. Lopva visszanézett és némiképp megnyugodott. Serena csukott szemmel mosolyogva lebegett a vízen, fejét a medence párnázott peremén nyugtatva. – Viki felsóhajtott. Keze önkénytelenül elindult a víz és buborékok rejtekében a bikinialsója felé, de aztán észbe kapott.

Kezdetben a tornaórákon feledkezett rá Serena alakjára, majd az öltözőben is feltűnt neki a lány tejfehér bőre. Emlékezett még arra az alkalomra, amikor együtt mentek ruhát vásárolni és Serena berángatta őt a próbafülkébe, hogy segítsen neki hátul felhúzni a ruha zipzárját. Kb onnantól fogva érezte azt Viki, hogy valami nem egészen úgy van ahogy lennie kellene. Valami máshogy van. De különösebben nem foglalkozott a dologgal. Hiszen Serena szép volt, s ugyan jelentkezzen az a csaj, aki nem bámulja meg a barátnőjét ha az szép. Ez női dolog.

Ám akkor a medencében valami más történt. Viki azt érezte… azt érezte, hogy szeretné megérinteni Serenát. A lány teste szinte hívta az ő kezeit, az ajka látványától leverte a víz és a buborékok sem segítettek a helyzetén, mivel azok finoman csiklandozták a bőrét. Néhány percre engedélyezte magának, hogy elábrándozzon. Behunyta a szemét és azt képzelte, hogy megcsókolja Serenát. Még sosem csókolózott lánnyal, de már nagyon régóta szeretett volna. Tudta magáról, vagyis inkább sejtette. A gondolatok biztosan nem árthatnak – töprengett mosolyogva.

Hirtelen nagy csobbanás térítette magához. Egy kisgyerekes család jött be a fürdőbe és a tízévesforma kisfiú rögtön egy fájdalmas hasasugrással indított. Serena is kinyitotta a szemét.

– Azt hiszem lassan szétázok. Ki kellene szállnunk, nem gondolod?

– De, de… igen… menjünk.

A vakáció további napjaiban Viki gondosan ügyelt a tekintetére, a kezeire és a gondolataira. Este azonban,mikor fejét párnára és álomra hajtotta, lehunyt szemhéja mögött Serena és ő olyan közel kerültek egymáshoz, amennyire csak lehetséges. Fülledt, erotikus álmaiban medencében, a hotelszobában, a szauna előtti öltözőben szerelmeskedett a lánnyal. Álmában nem kellett szégyellnie magát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top