A lánybúcsú – 5. (9 évvel korábban)

A lánybúcsú 5.

– … és azután elhívott randira is. Moziba mentünk, nem volt valami jó a film, de Stephennek tetszett. Tudod ő az ilyen sci-fi dolgokat kedveli. Meg a horrort. – mesélte Serena. Viki csak hümmögött. Neki nem volt túl szimpatikus Serena új fiúja és ez független volt attól a lehetetlen érzelmi hullámvasúttól, amibe ő maga került. – Aztán vacsizni mentünk, abba az új indiai étterembe.

– De hiszen te a thai kajákat szereted…

– Ja. De azért az indiait is megeszem. – minden este jókat beszélgettek lefekvés előtt. Viki a maga részéről bugyiban és vékony pántos trikóban aludt, Serena viszont imádta az exkluzív holmikat és pezsgőszínű szatén baby dollt viselt hálóruha gyanánt. Vikit teljesen elbűvölte a sima csúszós anyag, ahogy lágyan körbeöleli a lány testét. Serena törökülésben ült az ágyán és szélesen gesztikulálva magyarázott, Viki hátát a fejtámlának vetve, felhúzott térdekkel hallgatta őt és közben a körmét reszelte, amely aznap szakadt be. Nem volt valami ügyes az efféle dolgokban, de ezt most muszáj volt megcsinálni, mert mindenhová beleakadt és Viki majd megőrült tőle.

– … és aztán hazakísért. Ott toporogtunk a hidegben az ajtó előtt, mint két béna kamasz. Tisztára mint a romantikus vígjátékokban. Arra vártam, hogy talán megcsókol, vagy valami, végülis a második randink volt. Ehelyett mindenhová nézett csak rám nem. Szörnyen zavarban volt. Így hát fogtam a kabátját, magamhoz rántottam és megcsókoltam én!

– Au – jajdult fel Viki. Nem tudta, azért-e mert túl vizuálisan képzelte el a tüzesen csókolózó Serenát mindenesetre szépen belereszelt a körme melletti érzékeny bőrbe.

– Mit művelsz? – ugrott oda hozzá Serena – Jó ég, hiszen ez vérzik!

– Én is látom! Áááá, basszus, kurvára fáj!!!

– Azt nem csodálom. – Serena leült Viki mellé és a kezébe vette a kezét. Megvizsgálta a beszakadt körmöt, majd felugrott, elővette a saját neszeszerét és visszatelepedett az ágyra. – Ez nagyon behasadt. Fertőtlenítem és leragasztjuk. Majd ha lenőtt kissé, akkor meg lehet igazítani. – Elővette a szükséges dolgokat a neszeszeréből, és Viki elcsodálkozott, hogy rúzs és púder mellett mennyi minden van még benne. Nála soha nem volt sebtapasz. Serena azonban mindig előrelátó volt. Gyengéden lekezelte Viki sérült ujját, majd szorosan leragasztotta egy tapasszal. Mikor végzett felmosolygott Vikire.

– Kész – jelentette. Viki azonban észrevette, hogy Serena nem engedte el a kezét. Még mindig fogta. Nem tudta miért.

A pillanat azon töredéknyi része alatt, melyet érezni sem lehet, Viki felemelkedett a párnáról és megcsókolta Serenát. Csak egy leheletnyi érintés volt, de ezernyi idegvégződés sikoltott fel ujjongva Viki testében. Azonnal visszahúzódott és látta, hogy Serena sóbálvánnyá dermedt és kerekre nyílt szemmel bámul rá.

– Te most… mit… – hebegte Serena, ekkor azonban az idő, mely az előbb mintha átugrotta volna őket, hirtelen lelassult. Viki úgy látta magukat, mint a filmekben a lassított felvételt, ahogy újra előredől, ahogy keze Serena tarkójára csúszik, ahogy közeledik a lány döbbent, mozdulatlan arca felé. Egyszerre látta és érezte a csókot, az ajkat, melyet annyiszor megcsókolt már álmában, de az ízét soha nem tudta elképzelni. Csodálatos volt, rugalmas, puha és meleg. Vikit vegytiszta szexuális vágy borította el és felemelkedett a térdére, közelebb tolva ezzel magát Serenához. El akarta mélyíteni a csókot, semmit de semmit nem akart jobban ezen a világon, mint magához ölelni barátnőjét, ám ekkor a pillanat újra normális sebességre kapcsolt.

Serena hátratántorodott, a karjaira támaszkodott és tátott szájjal zihálva meredt Vikire.

– MI. AZ. ISTENT. CSINÁLSZ!!!!!!?????? – A hangja félúton volt a rekedt sziszegés és a hisztérikus kiabálás között. Viki számára megállt a világ. Mégis mit mondhatna? Ja igen, bocs elfelejtettem szólni, hogy már rég rád vagyok gerjedve. Ugye nem gáz? – saját magán is nevetne kellett. Nem. Viki nem szólt egy szót sem. Vagyis egyetlen szót mondott, halkan, szinte lehelte:

– Serena… – Viki azóta sem tudta, hogy akkor mi volt az, ami végül felé indította el Serena testét. Talán kíváncsi volt a lány? Természetes szexuális kíváncsiság? Valódi vonzalom? Nem tudta. Nem érdekelte. Hosszú percekig tökéletes mozdulatlanságban néztek egymásra. A környezet elmosódott körülöttük, s Viki észrevette a legfurcsább dolgot; Serena nem ugrott fel, nem rohant el, nem sikítozik, nem vágja pofon… továbbra is mozdulatlanul ül, pedig a döbbenetnek már el kellett múlnia. Figyelte, ahogy Serena vonásai átrendeződnek, az ajka elnyílik, a melle hullámzik és lassan elindul felé. Innen nem volt visszaút. Vikit őrült boldogság ragadta el, az a fajta boldogság amit akkor érez az ember, mikor egy hőn dédelgetett álma valóra válik. Ő is mozdult Serena felé, és ezúttal nem volt kérdés, ahogy válasz sem. Érzéki csókolózásba kezdtek.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top