A leporelló – 1.

A leporelló

Nina kibújt a cipőjéből és megigazította a harisnyát a lábujjain. Szándékosan lassan és látványosan csinálta, közben lopva figyelte Bert arcát, de a fiú csak mondta tovább. Heves előadása az egyenáram előnyeiről a váltóárammal szemben csak addig tette cukivá, ameddig a lelkesedés cukivá tesz egy férfit, de Nina a fonalat már rég elvesztette. Nőként akart hatni a férfira, nem hallgatóságként. Bert pedig látványosan jól megvolt magában. A szomszéd asztalnál ülő férfi viszont le nem vette róla a szemét. Nem látványosan, az igaz, de mégis egész este bámulta. Nem volt olyan izmos, mint Bert a Tinder-képein, sőt meglehetősen az a fajta volt, amit a magazinok mostanság apuka-testűnek hívnak. Idősebb is volt, 15 évvel biztosan, és sötét hajába ősz szálak vegyültek. Mégis, olyan magabiztosság áradt belőle, hogy Nina zavarba jött tőle. Mintha fel se merült volna benne, hogy a lánynak nem tetszhet, vagy annyira bejött neki, hogy ez az eshetőség nem is érdekelte. Mindenesetre nagyon imponáló volt. Nina észre sem vette, hogy félig leeresztett pillái alól kacér pillantást vet a férfira, majd elkapja a tekintetét és úgy tesz, mintha hirtelen nagyon lekötné Bert szónoklata.

Szeme sarkából látta, hogy a férfi feláll, és az ő asztalukhoz közelít. Érezte, hogy arcát elönti a forróság.

– Elnézést kisasszony, ezt elejtette. – Hosszúkás, fekete-fehér leporellót adott a lány kezébe. Nina felnézett rá. A férfi tekintete mélységes volt.

– Hát persze – hebegte Nina – biztos kiesett a táskámból. Köszönöm – mondta és eltette a leporellót, amely sohasem volt az övé.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top