A semmi megannyi árnyalata

A semmi megannyi árnyalata

Mielőtt bármit is mondanék erről a korunkat meghatározó irodalmi termékről úgy érezem szükséges némi magyarázattal szolgálnom. Örültem mikor hallottam a könyv megjelenéséről, örültem, hogy valaki, egy író ki meri nyitni az ablakot eme szűk és meglehetősen zárt világ felé, és megmutatja csodáit. Kijavítja a téves előítéleteket. Igen, ezt el kell mondanom: örültem.

Az is el kell mondanom, előre ittam a legendabéli medve legendás bőrére. A csalódás nem jó szó. A felháborodás közelít. Szomorúság. Talán ez jó lesz. Elszomorodtam, mikor elolvastam a könyvet és belegondoltam, vajon mit látnak most az emberek? Mit neveznek úgy, hogy BDSM? Én ebben a világban élek, mégsem tudom pontosan…

Mindenesetre egy biztos, ez nem mamipornó.

Még mielőtt megvettem volna a könyvet, az ismerősök már jelezték; “na itt jön egy neked való könyv! Aztán hallottam véleményeket is; „Vacak. Nem hiteles. Nem jó.” BDSM körökben egyenesen feketelistás lett. Ha a lelkesedés meg is csappant kissé, azért kezembe vettem a könyvet és elolvastam három nap alatt. Három igen hosszú, nehéz nap alatt. Anno a kötelező olvasmányokat olvashattuk így. Kemény küzdelmek és szenvedések árán. Amit olvastam az nem csupán vacak, vagy hiteltelen vagy rossz. Jóval több annál. Valójában a könyvben oldalanként kétszer szereplő szópárocska hűen tükrözi a véleményemet: „szent szar!”

Az irodalmi silányság, a szánalmasan csekély szókincs, az unalmas karakterek a még unalmasabb cselekmények hamar kiverték nálam a biztosítékot. A könyv felénél semmit nem tudtam még a szereplőkről. A végén se. A leányzó ügyetlen és szűz, a pasi jóképű és elcseszett. Ennyit tudunk. Zseniális karakterábrázolás! Valójában azonban tökéletesen elég ahhoz, hogy újabb nemzedékek váljanak a főhős fanatikus megszállottjává, keressék az utcán és a kávéházban a jóképű milliárdost, aki majd kocsit vesz nekik és alkalmanként – de csak ha nem fáj nagyon – kikötözi őket egy szürke nyakkendővel. A könyvnek annyi köze van a BDSM-hez mint a trópusi hőségnek a hóeséshez. Nem látjuk azt ami az ebben élők számára oly fontos, a mélységet, az intimitást, de még alapvető fogalmakkal sincs tisztában az írónő. Gyakorta előbukkannak ilyesfajta szavak: „torz, perverz, szexuális bántalmazás, megalázó” . Így téved aki azt hiszi, ez a könyv egy BDSM kapcsolatról szól. Nem, sajnos sokkal inkább ellene szól. Ha ilyen vagy akkor beteg vagy, gyerekkori traumából fakadó lelki defektusod, hovatovább ferdülésed van és meg kell gyógyítani. Kis szerencsével majd jön egy ügyefogyott aggszűz leány, aki azt sem tudja hogy működik a saját teste, soha nem nyúlt még magához de majd ő felszabadít. A pasas helyében sikítva menekültem volna el.

Hamar kiderült az is, hogy az írónak nincs értékelhető tudása a témát illetően, mindenfélét leír, amiről úgy gondolja izgalmas, erotikus vagy csak eladható. De ő nem tudja, nem érti mi van ebben a világban. Hogyan írhatná hát le? Hogyan láthatnánk karakterei fejlődését, hogyan érezhetnénk magunk is a pálca csapódását, hogyan párásodna el a tekintetünk az „uralkodó fél” hangjától, és hogyan ismernénk be őszinte szívvel hogy a BDSM nagyszerű dolog? Hogyan ha az író képtelen erre? Az író felelőssége, hogy amit papírra vet, az őszinte legyen, hiteles legyen, vagy legalább megközelítse azt. Minél nagyobb példányszámban kel el egy könyv annál nagyobb ez a felelősség. És most tekintve az eladási rekordokat, egyre nagyobb a veszélye hogy az emberek megismerik a BDSM szófűzért, de nem fogják érteni. Vagy ami rosszabb, azt fogják hinni hogy értik.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top