Az interjú – 2., Lemonrose

Az interjú - 2.

– Hát ez őrületesen sikamlós – mondta lelkendezve Megan szerkesztője, ahogy elolvasta a kész riportot. – Kell még ilyen. Jó ez a vonal. – Megan elhúzta a száját. Nem örült túlzottan, hogy tovább kell maszatolnia ebben a világban. Nem érezte jól magát benne.

Mint ahogy a fetisiszta társaságában is feszélyezve érezte magát. Bár igaz, ahogy Lisa sem szegecses bőrszerkóban, korbáccsal a kezében fogadta, úgy ez a csaj sem volt feszes, cuppanós latexcuccba bújva. Tréningnadrág volt rajta, edzőcipő és egy “Én egy macskás nő vagyok” feliratú póló. Ellenben azonban Lisával, aki nem tartotta magát igazi dominának, ez a nő nagyon is fetisisztának tartotta magát. Őt is blogon találta. Valami Lemonrose, vagy mi volt a neve. Készséggel elfogadta Megan meghívását egy kávéra és egy interjúra.

– Pontosan tudom mikor lettem fetisiszta – mesélte a nő, miközben kávéját kavargatta – amikor találkoztam egy pasival, aki nagyon megtetszett. És történetesen fetisiszta volt. Nem is titkolta, engem meg érdekelt a dolog.

– Mi érdekelte benne?

– Nem is tudom. Talán az, hogy a cuccokban olyan szexisnek néz ki az ember. S árulja el, melyik nő ne akarna szexis lenni? Amikor először vettem fel latex cuccot, imádtam magam. Azt a testet, mellyel mindig is elégedetlen voltam, egyszerre megszerettem. Fényes volt, rugalmas, csillogó, feszes. Gyönyörű. Lassan kezdtem megérteni, mit esznek rajta a férfiak, de az már nyilvánvaló volt, hogy egy nő mit ehet rajta.

– S mikor értette meg igazán? – kérdezte Megan és szorgalmasan jegyzetelt. Lemonrose gondolkodott egy kicsit, nem úgy mint aki azon tépelődik, hogy mit mondjon, hanem úgy, mint aki azon agyal, hogyan is mondja el amire gondol.

– Amikor megláttam a fekete lángokat.

– Elnézést, miket?

– Amikor megláttam a lángokat a férfi szemében. Úgy még sosem nézett rám pasi. Soha. Azzal a vággyal, azzal az imádattal. Szinte fürdeni lehetett benne, lubickolni, elmerülni. Vagy akár megfulladni. Szerintem minden nő arra vágyik, hogy egy férfi így nézzen rá. – Megan egy pillanatra irigykedni kezdett. Őrá még sosem nézett így férfi. Talán nem is fog. Azon gondolkodott, hogy ő vajon hajlandó lenne-e ilyen gumigöncökbe öltözni ezért a pillantásért? Nem tudta a választ.

– Mit jelent magának a fétise? – tette fel a jegyzetfüzetébe előre felírt kérdést Megan.

– A fétisem? Ezt így nehéz meghatározni. Szeretem a teniszt, minden héten eljárok a pályára. Számomra ez a sport. Szeretem az almát, minden nap megeszem belőle egyet vagy kettőt. Szeretem a Csillagok háborúját, ezen nőttem fel. És szeretek latexruhát felvenni. Érti? Nem vagyok csodabogár, hanem ez vagyok én, így vagyok én teljes.

– Mi a helyzet a szexuális vonatkozásával?

– Hogy mivel?

– A latexruhákkal kapcsolatban az az általános vélekedés, hogy szexhez készülnek.

– Jó nagy hülyeség.

– Tehát nem szexel latexben?

– Dehogynem. De nem kizárólag azért van. Különösen manapság. Nézzen csak körül, minden sztár villant magáról latexes fotókat egy-egy divatgálán. Ez azonban csak divat. A fétis, lényegéből fakadóan hozzáad, rátesz, kimaxol. Ha érti mire gondolok.

– Hozzáad a szexuális együttlétekhez?

– Pontosan. Ha az ember élvezi a csúszós, sima, rugalmas, gumiillatú, feszes holmikat, ha felizgatják ezek a dolgok, akkor azért elég jó benne szexelni ám. – a nő félárbócra eresztette a szempilláit és kajánul vigyorogva pillantott Meganre.

– Ki kéne próbálnia! – Megan tolla megcsúszott a papíron. Már megint sikerült előadnia a fülig vörösödő magánszámát. Ne válaszolt Lemonrose megjegyzésére, csak hümmögött valamit és jegyzetelt tovább.

– Mennyi latexcucca van otthon?

– Húúúú, na erre a kérdésre nem számítottam. A fene tudja… egy gardrób tele van vele… de van köztük olyan is, amit már nem hordok. Vannak szoknyák, harisnyák, blúzok, leggingsek, bugyik, miniruhák, maszkok, néhány catsuit… tudja, cicaruha – Lemonrose nevetve mutatott a pólóján a feliratra. Megan mosolyogni próbált, majd visszamenekült a jegyzetfüzetébe. – Ja, hoztam magának valamit – folytatta Lemonrose és turkálni kezdett a táskájában. Végül elővett egy tenyérnyi csomagot és Megan elé tette. – Ajándék – tette hozzá magyarázatképpen.

Megan teljesen ledöbbent. Dadogva mondott köszönetet, majd lassan bontogatni kezdte a csomagot. Először azt hitte valami zselében megáztatott lufit kapott, olyan volt az érintése. A színe meggybordó volt. Ez tehát a latex – gondolta magában. Körülnézett, nem figyelik-e túl sokan, majd óvatosan felemelte a ruhadarabot. – Nekem nem jó – mondta Lemonrose – Magának viszont szerintem pont a mérete. Használja egészséggel, tanuljon belőle. – Egy galléros szabású latexing volt, puffos ujjal, apró fodorral a dekoltázs körül. Megannek nagyon tetszett.

– Megvallom őszintén, amikor belekezdtem ebbe a riportsorozatba végeztem némi kutatómunkát. De amibe belebotlottam, az mind meglehetősen bizarr volt, eléggé merész, esetenként perverz. Ez azonban nagyon csinos – vallotta be. Lemonrose nevetett.

– Sajnos az interneten eléggé szűrt tartalmakat találni, ha az ember nem tudja hol keresse. – mondta.

Aznap este Megan megszenvedett élete első latexruha felvételével. Kapott még Lemonrosetól egy pici üvegcse szilikont, és a nő útmutatása szerint bőségesen bekente vele a testét. – Izgalmas – gondolta, aztán jól megizzadt, míg sikerült felvennie a mindenhová makacsul odatapadó ruhát. De amikor már minden a helyén volt és tükörbe nézett… elállt a lélegzete.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top