Elképzelt valóság

Elképzelt valóság

Lawrence szobájában csak a laptop fénye világított. A falakon a Gyűrűk ura poszterek is alig látszottak, csak az aprócska Gandalf, Szarumán és Galadriel figurák sziluettjei, melyek az íróasztalon sorakoztak. Késő éjszaka volt már és Lawrence – szokásához híven – talpig latexben ült az íróasztal előtt és a monitort bámulta. Ezúttal olajzöld catsuit volt rajta, olyan aminek zoknija is van. Kesztyűt most nem vett, maszkot viszont igen, feketét. Több deciliter szilikonnal vette fel a cuccot, mert attól volt számára olyan izgalmas és csúszós.

Böngészőjében több ablak is nyitva volt. Egy fétis pornó oldal, a közösségi fiókja és a kedvenc fétismodelljének, Irina Stellának az oldala. Innen kereste ki a modell elérhetőségét és két héttel azelőtt szedte össze a bátorságát, hogy írjon neki – bár saját nevét nem merte használni, maradt a fétisberkekben használt nicknél. Irina nagyon kedves válaszlevelet küldött, amitől Lawrence teljesen begőzölt és azóta is levelekkel bombázta a modellt, egyre kevésbé leplezve bennük imádatát.

Lawrence jól tudta, hogy ez hiba. Egyetlen barátja – vagy valami olyasmi –, Oliver, aki fotós volt, mondta is neki, hogy a modellek igyekeznek kikerülni a szorosabb ismeretséget a rajongókkal, és, hogy egyáltalán nem szerencsés ilyen helyzetbe bonyolódni. De Oliver nem érthette Lawrence motivációját. Hogy amióta él, vagyis pontosabban inkább azóta, hogy tudta magáról, hogy fetisiszta, azóta egy ilyen nőről álmodik, mint Irina. Mert Lawrence pontosan tudta, hogy őt csak egy másik fetisiszta értheti meg.

Lawrence átkattintott a pornó oldalról Irina weblapjára és szemügyre vette a modell legutóbbi fotósorozatát. A lány szilvakék latex catsuitban pózolt egy hídon. Lábán bordó tűsarkú, a kezében bordó esernyő, fején hatalmas szőke paróka és egy furcsa kalap. Rendszerint extrém sminket viselt, mely kiemelte különleges, hideg, acélszürke szemét. Egyszerűen csodálatos volt, és Lawrence érezte, hogy kalapálni kezd a szíve. Remegve nyitotta meg az e-mail fiókját, hogy levelet írjon Irinának. Már lassan éjfélre járt az idő, de nem bánta, tudta hogy a lány amúgy is csak napok múltán válaszol majd. Az ilyen sikeres modellek mint ő – gondolta mindig –, nem érnek rá ilyesmikkel foglalkozni.

Nagy nehezen megírta a levelet. Szirupos szózatot zengett Irina szépségéről, az új sorozat eredetiségéről, a fotós hozzáértéséről, s arról, milyen jól áll neki a szilvakék. Elküldte a levelet, és kifújta a levegőt. Csak most vette észre milyen régóta visszatartotta már. Megigazította az aprócska Szarumánt, majd átkattintott a pornó oldalra, hogy keressen egy latexes videót.

Lawrence számára ez volt az esti szórakozás.

Lawrence négy nap múltán kapott egy szűkszavú, személytelen válaszlevelet, melyben Irina megköszöni a bókot és reméli, hogy továbbra is lelkes rajongói között tudhatja a férfit. Lawrence összezuhant. Komolyan hitte, hogy esetleg valami alakulóban lehet kettejük között. Titkon már fontolgatta, hogy felfedi valódi személyiségét és elhívja a lányt randevúra. Természetesen erre nem került sor.

– Nem vagy komplett, öcsém – jelentette ki Oliver, mikor Lawrence beszámolt neki – a latexes fétises részeket leszámítva –, a történtekről. – Mondtam neked, hogy nem fog szóba állni veled. Ők ahhoz szoktak, hogy a rajongók mániákusak. Védeniük kell magukat és az intim szférájukat. Különben is arra nem gondoltál, hogy van valakije?

– Biztosan nincs – mondta Lawrence, bár sehonnan nem lehetett biztos benne.

– Ide figyelj, ha olyan rohadt magányos vagy, összehozok neked egy randit. Van egy modell, akivel most együtt dolgozom, nagyon cuki csaj, nincs senkije és nem is jár el soha sehová. Ismerős? Szerintem összeillenétek.

Lawrence motyogott valamit. Nem volt biztos benne, hogy neki való az efféle vakrandi. De mivel nem akarta Oliver lelkesedését letörni, beleegyezett. Amúgy sem volt jobb dolga.

A lányt Elenának hívták és átlagos csaj volt. Olyannyira, hogy megtestesítette az átlagosan átlagnak mondott átlagot. Lawrence azt sem értette, hogyan lehet modell. Bár Lawrence úgy tudta, Oliver divatfotókat készít, valahogy nehezen nézte ki ebből a lányból, hogy miniszoknyában és tűsarkúban pózol. Szabás nélküli zsákruhát vett fel harisnyával és edzőcipővel, a haja barna volt és egyenes, két vékony fonatot készített a halántékától hátrafelé. Szemüveget viselt és nyakában Evenstar medált hordott. Orrát aprócska szeplők pettyezték. Helyes lány volt, de csak amolyan átlagos módon. Lawrence különösebb lelkesedés nélkül, ámbár udvariasan viselkedett a randevún. Kávét ittak, beszélgettek, apróságokról, semmiségekről. Ahogy az első randikon szokás. Kiderült, hogy sok kedvenc filmjük ugyanaz és, hogy mindketten a fekete teát szeretik, ellenben nem állhatják a zöld teákat. Elena láthatóan jól érezte magát, és Lawrence sem mondhatta volna, hogy rosszul. Csak egy volt a bökkenő. Egyfolytában Irina járt a fejében. Nem tudott mit tenni, szerelmes volt a nőbe, még akkor is, ha voltaképpen semmit nem tudott róla.

– Mondd csak – kérdezte Elenától – ti modellek hogyan viszonyultok a rajongókhoz? Úgy értem ha valaki mondjuk a képeid alapján kezd neked udvarolni…

Elena tétovázott a válasz előtt. Lesütötte a szemét és forgatni kezdte a kezében a kávéskanalát.

– Nem szerencsés dolog az ilyesmi – mondta végül.

– Igen, Oliver ugyanezt mondta.

– Tudod egy rajongó… hogy is mondjam… ő csak a képeimet látja. Azok csak termékek. Mások által kreált valóság. De engem nem látnak. Vagyis éppen pont engem nem látnak. Csinált dolog, nem igazi.

Lawrence elvörösödött.

Megitták a kávét, picit még beszélgettek, majd elbúcsúztak. Elena újra kereste Lawrence-t de, a férfi leépítette. Érezte, hogy nincs bennük meg a közös hang. Neki nem ilyen lány kell. Neki fetisiszta kell, olyan aki megérti, aki hasonló hozzá. A többi csak önámítás.

– Hogyhogy nem akar veled újra randizni? Hülye ez, vagy fából van a pöcse vagy mi van vele? – kérdezte Oliver a legközelebbi alkalommal, mikor fotóztak. Elena vállat volt.

– Biztos nem tetszettem neki.

– Ez egy fasz. Teljesen hülye. Elmegy mellette a világ és ő észre sem veszi. Méghogy veled nem akar randevúzni. – Oliver végignézett a lány rózsaszín latexszel borított testén. Alakján izgatóan feszült a gumi anyag, csillogott a szilikontól, kiemelte a domborulatait, hisz alatta nem viselt semmit. Szőke parókát viselt és a megszokott extrém smink alól csábítóan villantak ki acélszürke szemei.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top