Mindig is barátok

Mindig is barátok

Susan megfordult és hátrafelé nézve is szemügyre vette a tükörben önmagát. A karját eltartotta a törzsétől és csak csodálkozott. Ámult és csodálkozott. A készítő a lába előtt térdelt és mérőszalaggal a nyakában vizsgálta a munkáját.

– Úgy látom tökéletes lett a méretezés. Én nem toldanék bele, ez úgy jó ahogy van.

– Biztos, hogy ennek ennyire szorosnak kell lennie? – kérdezte kissé bizonytalanul Susan. A készítő felállt.

– Persze. Ennek ez a lényege. – mondta mosolyogva. – Magára hagyom egy pár percre, hogy érezze, szokja a ruhát. Aztán visszajövök és segítek levenni.

– Hm. Köszönöm. – mikor az ajtó becsukódott a készítő mögött, Susan ismét a tükörbe nézett. Furcsán érezte magát. Pontosabban nem önmagának érezte magát. Olyan volt, mintha meztelen lett volna és közben mégsem volt az. A fényes, csillogó, anyag, amiről már tudta, hogy latexnek nevezik, úgy feszült a testén, mint egy második bőr, ez a bőr ugyanakkor nem olyan volt mint a sajátja. Átalakította a testét. Susan tétova mozdulattal megérintette a csípőjét. Az kerek volt, feszes és sima, és nem látszottak a szülés óta viselt striák. A hasa lapos volt, mint pár évvel korábban, mikor még aktívan sportolt. Mikor még nem volt kétgyermekes anya és háziasszony. Megfordult, a feneke feszes gömb volt. Susan egy kicsit elszomorodott. De aztán megrázta magát és megfogta a fenekét. Rámosolygott a tükörképére. Nem, nincs oka szégyenkezésre. Különben is, ezért csinálja ezt az egészet. Ezért csináltatta a ruhát. A férje miatt. Odaadóan szerette őt, és tudta, hogy ez kölcsönös, de azt is érezte, hogy a férfi vonzalma mintha megváltozott volna. És ezt Susan nem akarta elfogadni. Teljesen véletlenül látta meg a férfi telefonjában a netről letöltött képeket, melyeken latexruhákban pózoló lányok voltak. Ez adta Susan kezébe a megoldást. Nem akarta elveszíteni a férjét, gyermekei apját. Ezért kereste meg a készítőt.

De ahogy most ott állt a tükör előtt, rájött, hogy ez a dolog nem pusztán arról szól, hogy a férjének akar tetszeni. Önmagának is szüksége volt rá. Újra érezni akarta, hogy erős, hogy kívánatos, de sajnos az utóbbi időben már tükörbe sem mert nézni. A két szülés maradéktalanul megváltoztatta az alakját. Érdekes, most sem azt érezte, hogy visszakapta volna a régi alakját. Valami mást kapott helyette. Olyat, ami nem tagadja le azt amilyenné lett, hanem kiemeli annak a szépségét amilyen lett. Susan egyre bátrabban simogatta a testét. Az anyag nyúlott és feszült, sikamlós volt a folyadéktól, melyet a készítő ajánlott fel az öltözködéshez. Egybeszabott fekete színű kezeslábas volt, lábfejjel, magasan záródó nyakkal. Susanból csak a feje és a kezei látszottak. Tetszett neki a látvány. Közben észrevette a próbaszoba falán logó képeket, melyek szebbnél szebb ruhékat ábrázoltak ugyanebből az anyagból. Voltak színesek, nagyon extravagánsak, voltak apáca és nővérke jelmezek, de voltak remekbe szabott báli ruhák. Susant elkapta a lelkesedés, hogy csináltasson még pár ruhát magának.

A készítő visszatért.

– Nos? Megbarátkozott vele?

Susan magabiztosan elmosolyodott.

– Úgy érzem, mindig is barátok voltunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top