Térdre!

Lear mosogatott. Csinos irodai munkaruhája volt rajta, egyedül a cipőjét rúgta le s most harisnyás lábával toporgott a hideg járólapon. Miniszoknya és blúz – pont a maszatos tányérokhoz való cucc – gondolta vidáman és dudorászott is hozzá. – Ne csináld már ezt – lépett mögé a férfi bögrével a kezében. – Egy pillanat és megvan. Semmiség az egész – felelte Lear. Majd megfordult.

A férfi pont mögötte állt és féloldalasan mosolygott. Lear csípőre vágta a kezét. – Jó háziasszony szeretnék lenni, ezért sürgölődök folyton a konyhában. Azt szeretem ha rend van. – Jó háziasszony?… Hm… . A férfi elgondolkodva nézett rá, egyik kezével a bögrét a pultra tette, másikkal egy mozdulattal kinyitotta a sliccét. Lear nyelt egyet és kővé vált. A férfi szeme elsötétült, ahogy ilyenkor mindig szokott. – Például így? – kérdezte, majd jóval határozottabban, mintha másvalaki szólna hozzátette: – Térdre! – Lear érezte, ahogy a lábai megrogynak a hang súlya alatt, ahogy automatikusan fél térdre ereszkedik, azt azonban, hogy a kő hideg, már nem érezte. Elszakadt a világtól, és ahogy a férfit a szájába vette, kis híján könnyek szöktek a szemébe a hálától. Ott a konyhában, a mosogató mellett, harisnyában térdelve a férfi előtt újra megtalálta elveszettnek hitt önmagát.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Related Posts

Begin typing your search term above and press enter to search. Press ESC to cancel.

Back To Top